A szülőktől tanult és látott minták átvétele meghatározza a gyermek önmagához, környezetéhez és a világhoz való személyes viszonyulását. Befolyásolja az énkép kialakulását, hatással van az érzelmi intelligencia fejlődésére, valamint kiemelkedő szerepet játszik az elképzelt szubjektív jövőkép megszületésében.

A személyiséget alkotó és determináló képességek, készségek megismerése, elsajátítása nagyon fontos életünk kezdeti szakaszában, ezért a szülői szeretet, a figyelem, a gondoskodás, a tanítás különleges jelentőséggel bír.

Személyiségünk további formálódását a bölcsődei, óvodai, iskolai szocializálódás és a környezeti ingerek is nagymértékben befolyásolják. Hirtelen kitágul a világ, egy sokszínűbb emberi közösségbe kerülünk, melyben új kapcsolatok jönnek létre. A családban eddig tanult minták formálta személyiségünk által próbálunk beilleszkedni, kialakulnak barátságok, vagy éppen az ellenszenv érzése jelenik meg másokkal szemben. Kamaszkorban a hormonális változás intenzív hatást gyakorol az önelfogadásra, a viselkedésre, befolyásolják a mindennapi hangulatunkat, ezért képesek vagyunk túlreagálni szituációkat,  passzív vagy akár agresszív viselkedést tanúsítani. Beilleszkedésünk körülményei ez által igencsak változatosak, színesek, tarkítva a siker, a kudarc, az öröm, a fájdalom, az elfogadás, vagy éppen a tiltakozás érzésével is. Ezek a tapasztalatok, ingerek, interakciók hatásai fontos szerepet játszanak a felnőttkori kapcsolatok, a párkapcsolat valamint a család kialakításában és megtartásában.